Tóth Krisztina - Történetek, amelyek életben tartanak

Vannak történetek, amelyeket gyerekkorunkból hozunk magunkkal. Vannak, amelyeket könyvekben találunk meg, és vannak, amelyeket csak később értünk meg igazán. Néha egy mondat, egy verssor vagy egy regényalak segít abban, hogy jobban lássuk önmagunkat, az otthonunkat, az emlékeinket. A következő irodalmi estünktön Tóth Krisztinával beszélgetünk írásról, emlékezetről, magyar nyelvről és arról, hogyan születnek a történetek. Szó lesz arról is, mit jelent magyarul írni, fordítani, több nyelv és több otthon között élni, és miért van szükségünk olyan könyvekre, amelyek nem kész válaszokat adnak, hanem továbbgondolásra hívnak. Tóth Krisztina többszörösen díjazott író, műfordító, a WMN és a Nők Lapja állandó tárcaszerzője. Többször élt külföldön, ír mindenfélét: verset, regényt, novellát, színdarabot, mesét, dalszöveget. "Az írás számomra öröm és szenvedély. Én olyan történeteket szeretnék írni, amelyek nyugtalanítóak, elgondolkodtatóak, amelyek a mindannyiunkat foglalkoztató problémákra kérdeznek rá, anélkül, hogy kész válaszokat kínálnának. A jó irodalomnak szerintem nem az a feladata, ha egyáltalán van feladata, hogy válaszokat adjon, hanem az, hogy feltegye a legnehezebben megválaszolható kérdéseket. Hogy együtt gondolkodásra késztessen. Olyan könyveket szeretnék írni, amelyek húsz, harminc, ötven év múlva segítenek majd megérteni ezt a bonyolult, átmeneti kort, amelyben élnünk adatott." Ez az este nemcsak irodalomkedvelőknek szól. Mindazokat várjuk, akiket érdekel, hogyan formálnak bennünket a történetek, amelyeket olvasunk, őrzünk, továbbadunk — vagy éppen még csak keresünk magunkban.